Chandlernek ideje elgondolkodnia a visszavonuláson – mondja Cejudo
Henry Cejudo, a korábbi kétsúlyú UFC-bajnok szerint az idő múlása utolérte őt és Michael Chandlert is – mind fizikailag, mind karrierjük szempontjából. A két veterán harcos hasonló cipőben jár: mindketten 38 évesek, hárommeccses vereségsorozatban vannak, ráadásul két vereséget korábbi bajnokok ellen szenvedtek el, mégis a súlycsoportjuk top 10-es ranglistáján szerepelnek.
Chandler legutóbb a UFC 314-en kapott ki brutálisan Paddy Pimblett ellen, aki a ranglistán 12. helyen állt. A brit harcos teljesen átgázolt a volt Bellator-bajnokon, vérbe borítva ütötte ki a harmadik menetben. Kommentátorok, mint Michael Bisping, a teljesítményt „karriergyilkosnak” nevezték, míg Josh Thomson egyszerűen kijelentette: „Chandler kész van, kiégett.”
Cejudo, aki maga is három vereséggel a háta mögött áll, megérti Chandler helyzetét: „0–3 vagyok. Értem, Chandler, amit átélsz. Szerintem még egy meccset kapnia kellene, aztán fontolja meg a visszavonulást. Az rengeteg ütés, haver.”
Cejudo saját maga is még egy utolsó meccset szeretne, de figyelmeztetett a sérülések veszélyére, különösen miután legutóbbi vereségében szemsérülést szenvedett Song Yadong ellen. Chandler későn debütált a UFC-ben, 35 éves kora előtt pár hónappal, de háromszoros Bellator-bajnokként óriási hírveréssel érkezett. Majdnem megnyerte a UFC bajnoki címet második meccsén Charles Oliveira ellen, de a brazil egy comeback TKO-val fordított. Emellett Dustin Poirier és Justin Gaethje ellen is kiélezett csatákat vívott, de végül mindig alulmaradt.
Cejudo szerint ez részben saját döntése miatt alakult így: „Szerintem Chandler lehetett volna a világ legjobbja. De túlzottan próbált a közönség kedvére tenni, és ez visszaütött.”
Cejudo emlékeztetett arra is, hogy Mike Perry is hasonló közönségkedvenc volt, de a UFC végül elvált tőle 2021-ben, amikor már nem nyert meccseket.
„Szerintem a UFC most már talán ad neki egy fiatal harcost. Ez a játék menete. Egy ponton a UFC is azt mondja majd: ‘Köszi, hogy szórakoztattál minket, de mennünk kell tovább.’”