Okolie Usyk öveinek megüresedésére vár, hogy egyesíthesse a címeket és elindíthassa a nehézsúly új korszakát

Amikor Oleksandr Usyk múlt hónapban a londoni Wembley Stadionban megállította Daniel Dubois-t, nemcsak hogy visszaszerezte vitathatatlan nehézsúlyú koronáját, de végérvényesen bebiztosította helyét kora legjobb nehézsúlyú ökölvívójaként.

Ez a győzelem gyakorlatilag lezárt egy mozgalmas és izgalmas időszakot a boksz királykategóriájában. Usyk kiiktatta legközvetlenebb kihívóját, és miután éveken át Anthony Joshuával, Tyson Furyval és Dubois-val küzdött, jelenleg nincs kiemelkedő, elkerülhetetlen riválisa. Usyk karrierje végéhez közeledik, és valószínűtlen, hogy elég sokáig aktív maradna ahhoz, hogy a kötelező kihívók hosszú listáját teljesítse. Így szinte csak idő kérdése, hogy a vitathatatlan címei ismét felosztásra kerüljenek, és egy új kihívói mezőny versengjen az övekért. Az elmúlt évtizedben Usyk, Fury, Joshua és Deontay Wilder uralták a nehézsúly mezőnyét. Amikor ezek a nevek végleg távoznak, a divízió újra átalakulhat, és valakinek elő kell lépnie, hogy méltó utódja legyen ennek az erős generációnak – főleg, hogy az elmúlt évek bebizonyították, nagy nehézsúlyú mérkőzéseket és címegyesítéseket is meg lehet szervezni, ha minden fél hajlandó rá.

Usyk és Dubois meccsének felvezető programján Lawrence Okolie, a korábbi két súlycsoportban is világbajnok bokszoló, sérült bal bicepsszel is kényelmesen verte Kevin Lerenát, ezzel megszerezve a WBC első számú kihívói pozícióját. Okolie a The Ringnek elmondta, szeretné, ha a következő fejezet hamarosan elkezdődne:

„Mindenki könyörög most Usyknak. Minden bokszoló, minden nehézsúlyú edző, menedzser és promóter azt mondja: Megcsináltad. Legyőztél mindenkit kétszer. Nem azért mondják ezt, mert nem akarják látni, hogy veszít, hanem mert minden övet magánál tart, és ezzel visszatartja a divíziót. El kellene engednie mindet, hogy a többiek küzdhessenek értük. Különben marad az, hogy évente egyszer-kétszer van címmeccs, és négy kötelező kihívónak akár két évet is várnia kell az esélyre. Ha az övek felosztódnak, később ismét lehet címegyesítés, de most minden Usyk döntésétől függ. Úgy érzem – és lehet, hogy csak kívánság – hogy ha nem Joseph Parker ellen bokszol a WBO elrendelése miatt, akkor miért tartana meg egy övet és engedné el a többit? Akkor már inkább lemondhatna mindről, és rendezne egy meccset Fury vagy bárki más ellen. Meglátjuk.”

Agit Kabayel nehezebb helyzetben van, hiszen ő a WBC ideiglenes bajnoka, és nem akar dönteni a jövőjéről, amíg Usyk nem jelöli ki következő lépését. Ha Usyk lemond a WBC-övről, Kabayel és Okolie mérkőzne a megüresedett címért, amire Okolie teljesen nyitott:

„Nem szeretek olyan szavakat használni, hogy elrendeltetett, de most minden úgy áll, hogy ez a mérkőzés elkerülhetetlen. Ő ideiglenes bajnok, én első számú kihívó vagyok. Minden attól függ, Usyk hogyan dönt. Lehet, hogy Kabayelt választja, Parkert vagy mást, de amíg nem lép, addig nem mozdul semmi. Viszont úgy érzem, hogy előbb-utóbb Kabayellel fogok küzdeni. Senki más nem akarja kihívni őt, így majd meglátjuk, mikor jön el az ideje.”

A nehézsúly jövőbeli kirakósában szinte biztosan szerepet kap majd az eddig veretlen WBA ideiglenes bajnok, Fabio Wardley is. Okolie régóta feszült viszonyban van Wardley menedzserével, Dillian Whyte-tal, és ha a Kabayel elleni meccset inkább a bokszpolitika diktálná, Wardley ellen természetes és elkerülhetetlen brit csúcsmeccs alakulhat ki:

„Ha Isten is úgy akarja, mindketten nyerni fogunk, és az a meccs garantáltan meg fog történni. Amit eddig Wardley csinált, azt el kell ismerni. Az utolsó meccsén nagyon jól teljesített. Dillian Whyte ellen akartam bokszolni, de az nem jött össze – most Moses [Itauma] kapja meg azt a küzdelmet. Mivel Dillian menedzseli Fabiot, ha Dillian nem jön össze, jöjjön Fabio, és táncoljunk.”