Cus D’ Amato, aki kordában tartotta a „fenevadat”
Constantine (Cus) D’Amato 1908-ban született olasz származású ökölvívó edző volt, aki olyan tehetségekkel dolgozott együtt mint Floyd Patterson, vagy José Torres. És olyan edzői legendák nevelkedtek a keze alatt mint Teddy Atlas és Kevin Rooney.
Cus fiatal korában amatőrként bokszolt is, de nem tudott profinak állni egy utcai verekedésben összeszedett sérülés miatt.
Első termét 1933-ban nyitotta meg, és az volt az álma, hogy egy igazi bajnokot neveljen.
Nagy támogatója volt a „Peek a boo” bokszstílusnak, aminek a lényege, hogy az ökölvívő mindkét kezével egy szorosan zárt fedezéket képez az arca előtt. Ezt a stílus sokan kritizálták is, úgy gondolták nem lehet elég hatékonyan támadást indítani belőle.
Az első komolyabb sikerek az 1952-es Helsinki olimpián jöttek, mikor Floyd Patterson olimpiai aranyérmet szerzett, majd 21 évesen, már profiként feljutott a csúcsra és nehézsúlyú világbajnoki címet szerzett.
Mikor a két nagyágyú karrierje a végére ért, Cus is háttérbe vonult, és Catskillbe költözött.
Ekkor mutatták be neki a tinédzser Mike Tysont. Cus azonnal felfedezte benne a tehetséget, és már akkor tudta, hogy Tyson minden idők legnagyobb bajnoka lehet.
„Íme a nehézsúly világbajnoka” – nyilatkozta D’Amato az akkor még csak 15 éves Tysonról.
A problémás gyerekorú Tyson ekkor már többször összetűzésbe került a törvénnyel, és állandó látogatója volt az intézeteknek. D’Amato magához vette a fiatal tehetséget, és innentől ő felelt érte.
Tysonnak pont egy ilyen férfi mintakép maradt ki az életéből. Tisztelte és szerette D’Amatót, mentorként és pótapaként tekintett az idős mesterre.
Amatőr pályafutását 24-3-as mérleggel zárta, ami nem számított kiemelkedőnek. Az olimpiai részvételről egy vitatott mérkőzés után maradt le, majd 1985-ben profinak állt.
A közös évek alatt tökéletesítették Tyson stílulást, kihasználva gyorsaságát és elképesztő ütőerejét, kompenzálva alacsonyabb termetét és rövidebb karjait.
A mester által kedvelt Peek a boo tökéletesen illett a fiatal tanítványára, így kettős fedezékben, gyors hajlongásokkal tudot közel lépni ellenfeleihez, utána pedig előhúzta gyilkos erejű horgait, felütéseit.
A benne rejlő agresszió elemi erővel tört fel a ringben, és ezt megtapasztalták ellenfelei is.
Első évében 15-0-s sorozatot produkált a profik között, majd ugyanebben az évben 1985 november 22-én elhunyt D’Amato.
Az egyetlen ember, aki kordában tudta tartani Mike Tysont.
Az edzését innentől Kevin Rooney irányította. 1986 november 22-én lehetőséget kapott a világbajnoki cím elnyerésére. Ehhez Muhammad Ali utolsó legyőzőjét, Trevor Berbicket kellett elvernie.
Ali az összecsapás előtt odasúgta Tysonnak : „Üsd ki a kedvemért.”
Tyson pedig nem kegyelmezett. 2 menet alatt kiütütte ellenfelét és ezzel 20 évesen és 4 hónaposan minden idők legfiatalabb nehézsúlyú világbajnoka lett.
Karrierjével, botrányos életvitelével ezt követően örökre beírta magát a boksz történelmébe. 58 mérkőzéséből 50-et megnyert, 44-et kiütéssel. Két alkalommal nem hirdettek győztest.
Fénykorában, 1986-1988 között Tyson szó szerint kivégezte a teljes nehézsúlyú mezőnyt. 35 összecsapásából csupán 4 meccse ért véget pontozással, az össze többi kiütéssel végződött.
Sokan, akik a 80-as évek közepétől követték Mikey Tyson pályafutását, minden idők legnagyobb nehézsúlyú bajnokaként tekintenek D’Amato tanítványára.
Borítókép: Getty Images
Forrás: Wikipedia
