Liam Smith: „Alig várom, hogy bebizonyítsam, még bőven van bennem tartalék”

Liam Smith alig várja, hogy megmutassa a fiatalabb generációnak, mit is jelent igazán a csúcsra jutni, amikor szombat este megküzd a veretlen Aaron McKennával.

A 36 éves, korábbi WBO szuperközépsúlyú világbajnok az elmúlt években hosszan tartó rivalizálást folytatott Chris Eubank Jr.-ral, és szóba került a neve olyan ellenfelek kapcsán is, mint Kell Brook.

Amikor legutóbb egy fiatalabb ellenfél próbálta meg „elvenni a nevét”, Smith könyörtelenül elbánt városi riválisával, Anthony Fowlerrel, akit nyolc feszült menet alatt intézett el 2021-ben. Most hasonló forgatókönyvet vár a veretlen McKenna (19–0, 10 KO) ellen, akivel középsúlyban mérkőzik meg a Tottenham Hotspur Stadionban.

„Nem hasonló meccs, de hasonló végkimenetel? Igen, feltétlenül. Úgy érzem, már öt-hat éve ugyanazokat a kérdéseket teszik fel nekem. A Fowler-meccs előtt is, sőt még a Liam Williams elleni meccsek előtt is, pedig korábban világbajnok voltam. Még a meccshéten is ugyanaz lesz: Elértem-e a csúcsot? Maradt-e még bennem valami? Blablabla” – mondta Smith a The Ring-nek.

Februárban Smith öccse, Callum, bizonyította, hogy bőven van még benne, amikor legyőzte a korábban veretlen Joshua Buatsit – az év egyik legjobb meccsén. Liam most követni akarja a példáját.

 „Ugyanezeket a kérdéseket tették fel Callumnak is. Ha az nem válaszolta meg a kételkedők kérdéseit, akkor semmi. És úgy érzem, bennem is ugyanaz a tűz ég.”

Smith igazi versenyzői típus, és nem kellett sokat keresgélnie motivációért a hétvégi meccs előtt. McKenna nyíltan kijelentette, hogy Smith-t választotta egy világbajnoki címmeccs helyett az egyesített középsúlyú bajnok, Janibek Alimkhanuly ellen – és ha ez az áruló gesztus önmagában nem lenne elég, Smith tudja, hogy egy győzelem a tehetséges ír bunyós ellen újra felteheti őt a térképre a nagy nevek ellen, akiket még mindig le tudna győzni. Emellett szeretné elfeledtetni a Chris Eubank Jr. elleni visszavágón nyújtott gyenge teljesítményét is. 2023 januárjában Smith dominált, és négy menet alatt kiütötte Eubank Jr.-t, ám a visszavágó előtt hátsérülést szenvedett, és kényszerből kellett lefogynia. A tizedik menetben kiütéssel veszített, és azóta nem lépett szorítóba.

Azok, akik régóta követik Smith pályafutását, tudják, hogy ő sosem volt az a típus, aki félgőzzel csinálja. Most is úgy tűnik, a tűz még mindig ott ég benne.

„Boldog emberként is visszavonulhattam volna, miután megnyertem a brit bajnoki címet. Nem is akartam bokszolni. Bárcsak azt mondhatnám, hogy egész életemben erről álmodtam – de nem. Futballista akartam lenni. Csak éppen jól ment a boksz, valószínűleg mert a véremben volt, a családom miatt. Nagyszerű karrierem volt, néha még most is megcsípem magam, hogy ez mind velem történt. Most azért csinálom, mert szeretek harcolni, és úgy érzem, túl jó családból származom ahhoz, hogy ne mondanák meg, ha ideje lenne abbahagyni. Ha rendesen felkészültem volna, és úgy bunyózom, mint Eubank Jr. ellen, akkor ott helyben visszavonultam volna. Tudom, mi volt a probléma, és ismerem az okait. Ez most pont olyan, mint amikor Anthony Fowler ellen épült a meccs: Vajon McKenna készen áll a nagy nevekre? Vajon én már kifelé megyek? Azt hiszem, tudom, mi lesz a vége.”

Sok bunyós karrierje végén azzal szembesül, hogy bár a fej még bírná, a test már nem. Mivel sérülése miatt nem tudott megfelelően felkészülni a Eubank Jr. elleni visszavágóra, és betegség miatt kimaradt a Josh Kelly elleni meccs a tavalyi Riyadh Season eseményen a Wembley Stadionban, sokan aggódnak, hogy Smith is elért erre a pontra.

Ő azonban nem fél. Végigcsinált egy hosszú, kemény edzőtábort, és készen áll megmutatni McKennának, hogy rosszul döntött, amikor őt választotta Alimkhanuly helyett.

 „Hosszú idő után is azon a szinten teljesítek, ahol most. Az utolsó meccset, a hátfájást leszámítva, fitt srác vagyok. Egyszerűen fitt vagyok. Nem érzem magam 36-nak. Ha nem vesszük az ősz hajszálakat, teljesen fitt ember vagyok. Még mindig játszom szombaton és vasárnap amatőr focicsapatban – holnap is meccsem lesz. Mindig is jó életet éltem. Tiszta életet. Harc után néha iszom egy sört, de sosem drogoztam, még társasági szinten sem. Szerintem önmagáért beszél, hogy még mindig profi vagyok, tizenhat év után, egy brutális sportban.”