Joshua Van elmagyarázta, miért fogja legyőzni Alexandre Pantoját

Joshua Van egyáltalán nem lepődött meg. Miközben lenyűgözte a nézőket a UFC 317 kiemelt mérkőzésén, ahol egyhangú pontozással győzte le a ranglistaelső Brandon Royvalt, és ezzel címmérkőzést harcolt ki Alexandre Pantoja ellen, Van végig magabiztos volt.

„Én és a csapatom mindig is tudtuk, mire vagyunk képesek. Semmi nem lepett meg. Tudtam, hogy ide fogok kerülni, az első helyre. Emlékeztek, hogy azt mondtam: elhozom a nevemet? Most már az első helyen áll: Joshua Van. Royval egy trükkös rohadék. Amikor már azt hittem, nincs benne ütőerő és csak megy előre, akkor meglepetésszerűen eltalált. Ez váratlanul ért. De nem véletlenül volt az első számú. Kemény harcos. Imádom azt az embert. Tisztelet neki, hogy megadta nekem a lehetőséget, hogy megküzdhessek vele” – mondta Van a T-Mobile Arénában tartott sajtótájékoztatón az újságíróknak.

A 23 éves Van ezzel már ötmeccses győzelmi sorozatnál tart, ráadásul a szombati volt a második győzelme 22 napon belül. A UFC annyira elégedett volt Van teljesítményével, hogy percekkel a meccs után a ketrec mellé ültették, hogy megnézze Pantoja győzelmét Kai Kara-France ellen, majd behívták a ketrecbe, hogy szembenézzen a bajnokkal – egyértelmű jeleként annak, hogy ő lesz a következő kihívó a címért.

„Csak néztem a meccsét, nem is tanulmányoztam őt előtte. Mindig egy meccsre koncentrálok. Most jön a következő, visszamegyünk és elkezdjük elemezni őt. Ez már egy új korszak a harcban. Az a hagyaték, amit ő felépített ebben a súlycsoportban… ha legyőzöm, az az én örökségemet is még nagyobbá teszi.”

Bár Van eddig leginkább ütőerejével és állóharcával hívta fel magára a figyelmet a UFC-ben, figyelmeztetett: a földharcát sem szabad alábecsülni.

„Tudjátok, a földreviteli védelmem is rendben van. Még sosem harcolt Joshua Vannel. Hamarosan meglátjuk. Mert én vagyok Joshua Van. Nem úgy harcolok, mint ezek a srácok. Teljesen más meccs lesz.”

A győzelem rengeteget hozott Van számára: nőtt az ismertsége, jobb fizetést kap mint kihívó, és csupán egy meccs választja el az aranytól. De számára a legfontosabb mégis az, hogy hazája, Mianmar zászlaját büszkén viheti magával a világ legnagyobb színpadára.

„Ez mindent jelent számomra. Mindennél többet jelent, hogy képviselhetem az országomat. A fiatal generáció most látja, hogy ezt csinálom. Pár éve még senki sem hitte volna, hogy egy mianmari srác eljut ilyen szintre. Most, hogy látják, egyre többen keresnek meg, hogy el szeretnének kezdeni edzeni. Nemcsak a gyerekek szemét nyitotta fel ez, hanem a szülőkét is. Nagyon, nagyon boldog vagyok.”