Larry Holmes – „The Easton Assassin”, aki árnyékból lett korszakos bajnok

Amikor a nehézsúlyú ökölvívás aranykoráról esik szó, a legtöbben Muhammad Ali, Joe Frazier vagy George Foreman nevét említik elsőként. Pedig a hetvenes–nyolcvanas évek fordulóján volt egy bajnok, aki hosszú éveken át uralta a királykategóriát, és akinek technikai tudása, ringintelligenciája és legendás bal keze a sportág elitjébe emeli. Ő volt Larry Holmes, az „Easton Assassin”.

Egy tanítvány Ali árnyékában

Larry Holmes 1949-ben született, és pályafutása elején többek között Muhammad Ali edzőpartnereként dolgozott. Ez nem csupán presztízst jelentett számára, hanem egyfajta „mesterkurzust” is a nehézsúlyú boksz legmagasabb szintjén. Ali mozgékonysága, taktikai érzéke és mentális ereje hatással volt Holmesra – még ha a stílusuk különbözött is.

Holmes klasszikus alapállásból bokszolt, kiváló lábmunkával és rendkívül pontos, szinte iskolaszerű bal egyenessel. Sok szakértő szerint az ő bal keze volt a legjobb a nehézsúly történetében. Nem feltétlenül a leglátványosabb, hanem a leghatékonyabb: tempót tört, távolságot mért és folyamatos kontroll alatt tartotta az ellenfelet.

A világbajnoki cím és a címvédő évek

1978-ban szerezte meg a WBC nehézsúlyú világbajnoki övet Ken Norton ellen, egy rendkívül kemény, megosztott pontozásos mérkőzésen. Ez a győzelem nemcsak világbajnoki címet jelentett, hanem belépőt a korszak meghatározó alakjai közé.

Holmes ezt követően húsz alkalommal védte meg világbajnoki címét. Legyőzte többek között Earnie Shaverst, Gerry Cooneyt és Tim Witherspoont. Stílusa nem volt harsány, nem épített látványos trash talkra vagy show-elemekre – ő a ringben beszélt.

Az 1980-as Ali elleni mérkőzése azonban pályafutása egyik legellentmondásosabb fejezete lett. A már túl a csúcson lévő Muhammad Ali ellen aratott TKO-győzelem szakmailag nagy siker volt, de a közvélemény egy része nehezen fogadta el, hogy Holmes egy legendát győzött le ilyen állapotban. Ez a győzelem paradox módon nem emelte, inkább árnyalta a megítélését.

Veretlenségi sorozat és a Spinks-meglepetés

Holmes 48–0-s mérleggel érkezett 1985-ben a Michael Spinks elleni címvédésre. Egyetlen győzelem választotta el attól, hogy beállítsa Rocky Marciano 49–0-s rekordját. A történelem azonban mást írt: Spinks megosztott pontozással győzött, és elvette Holmes övét.

A visszavágót is Spinks nyerte, így Holmes elveszítette veretlenségét és a korszak lezárult. Bár később még visszatért, és egészen a kilencvenes évekig aktív maradt, igazi aranykora ekkorra már véget ért.

Öröksége a nehézsúlyban

Larry Holmes profi mérlege 69 győzelem és 6 vereség lett. A számok önmagukért beszélnek, de talán ennél is fontosabb a szakmai hagyaték: precíz technika, kiváló állóképesség, taktikai fegyelem.

Sokan úgy tartják, hogy Holmes „rossz korban” volt bajnok. Egy Ali utáni, de Tyson előtti átmeneti időszakban uralta a súlycsoportot, amikor a közönség még a legendák árnyékában élt, és már az új korszak robbanására várt. Emiatt talán nem kapta meg azt a rajongói elismerést, amely teljesítménye alapján kijárt volna neki.

Ma már azonban a szakma egyértelműen a nehézsúly történetének legjobbjai közé sorolja. Bal keze iskolapélda, mentális keménysége vitathatatlan, címvédéseinek száma pedig a korszakos bajnokok közé emeli.

Larry Holmes nem volt a leghangosabb figura a sportágban – de a ringben könyörtelenül pontos és következetes volt. És ez az, ami igazán számít.