Marc Ratner „Tyson harapásáról”, a sportág botrányairól és pályafutása kulisszatitkairól vallott
Marc Ratner mindent látott már. A korábbi Nevadai Sportbizottság (NSAC) ügyvezető igazgatója, valamint a UFC szabályozási ügyekért felelős alelnöke hosszú éveken át testközelből figyelhette – sőt, formálta – a küzdősportok legnagyobb pillanatait.
Bár ritkán ad interjút, most kivételt tett: a Voluntary Anti-Doping Association (VADA) alapítója, Dr. Margaret Goodman és a BoxingScene újságírója, Kieran Mulvaney vendége volt a Fighter Health Podcast legutóbbi adásában.
„A hivatalos személyekkel és a stábbal dolgoztam együtt” – emlékezett vissza Ratner az NSAC-nál töltött éveire. „Minden közelgő meccset előkészítettünk, gondoskodtunk az egészségügyi, biztonsági és orvosi feltételekről. Minden nap mozgalmas volt!”
Ratner arról is beszélt, mennyire félrevezetőek lehetnek a statisztikák, ha egy meccset kell jóváhagyni:
„Sok harcos mesterségesen épített mérleggel érkezik. A legjobb példa számomra Peter McNeeley volt. 40–0-s vagy 40–1-es mérlege volt (valójában 36–1), és a nagy kérdés az volt, engedhetjük-e, hogy Mike Tyson ellen küzdjön? Az egyetlen ok, amiért engedtük, az volt, hogy Mike akkor tért vissza a börtön után, és nem tudtuk, milyen formában van. Egy menetig tartott. Azóta is gyakran megkérdőjelezem azt a döntést.”
A beszélgetés természetesen kitért a boksz egyik leghírhedtebb pillanatára is: a „Bite Fight”-ra, amikor Mike Tyson megharapta Evander Holyfield fülét. Ratner döntő szerepet játszott a mérkőzés során, mivel ő beszélgetett Mills Lane bíróval a lehetséges kizárásról.
„Ott ültem a ring mellett, láttam, ahogy Evander ugrál fájdalmában. Azt hittem, Tyson megtérdelte, és a védőcucc csípte meg. Aztán Mills hívott a ring szélére, és azt mondta: ‘Megharapta. Ki fogom zárni.’ Refiként mindig visszakérdezel: ‘Biztos vagy benne?’ – csak ennyit mondtam. Aztán hívtuk Dr. Flipet és Dr. Homanskyt, hogy nézzék meg Evander fülét. A doktor azt mondta: ‘Még tud küzdeni.’”
A folytatás: újabb harapás, kizárás, káosz.
„Hárommillió dollárra büntettük, és bevontuk az engedélyét – ez egy év kényszerpihenőt jelentett Tysonnak. De végül visszatért.”
Ratner szerint a legnehezebb része a munkának a bírói döntések utáni egyeztetés volt – különösen a promóterekkel. Emlékei szerint Bob Arum (Top Rank) a De La Hoya–Trinidad meccs után volt különösen dühös.
„Három-négy héttel később kellett elvinnem ebédelni, hogy megbeszéljük. Don Kinggel is voltak összezördüléseim, ez a munkával járt. Mindig azt mondtam: nem én döntök, csak igyekszünk a legmegfelelőbb hivatalos személyeket kiválasztani.”
Ratner szerint néha a vitáknak van előnye is: „Ha nem lennének botrányok, talán nem lenne annyi visszavágó sem. Néha a vita pozitív hatású. De ha választani lehetne, inkább New Yorkban legyen botrány, ne Vegasban.”
Az interjú végén egy komolyabb témáról is szó esett: az elkerülhetetlen tragédiákról.
„Az én időm alatt is veszítettünk el sportolókat. Ezt sosem lehet kikerülni, mindig szóba kerül. Szerencsére, amióta elmentem, tudomásom szerint nem történt hasonló eset Nevadában. Ezek a legrosszabb pillanatok, és örökre nyomot hagynak benned.”
