Sean O’Malley: „Még mindig hiszem, hogy le tudom győzni Merabot”
Sean O’Malley már járt itt korábban – feldolgozni egy vereséget. De ez most más.
A UFC 316 főmeccsén O’Malley ismét alulmaradt Merab Dvalishvili ellen, ezúttal a harmadik menetben fojtással veszített. Ez már a második egymást követő veresége a grúz bajnokkal szemben – és talán a legfájdalmasabb.
Mégis: a belső béke ezúttal vele maradt.
„A boldogság egy készség. Átestem ezen a vereségen, és amikor eljött a vasárnap, a hétfő – egyáltalán nem éreztem szomorúságot. Boldog vagyok. Csalódott egy kicsit, frusztrált, igen. De nem vagyok szomorú. A 14 napos babámat tartom a kezemben… Becsukom a szemem, és újrajátszom a pillanatokat – amikor például elkezdtem zárni a guillotine-t. Csinálhattam volna ezt, vagy azt. De már mindegy. Továbbgördül a gondolat. Nem ülök bele abba a rohadt spirálba, ami lehúz. Jól érzem magam” – mondta O’Malley kedden a YouTube-csatornáján.
A vereség után O’Malley leült edzőjével, Tim Welch-csel, és elemezték a meccset. Az egész felkészülési időszak alatt úgy érezték, óriásit fejlődött – mégis, a végeredmény talán még egyértelműbb volt, mint legutóbb.
„Sokkal jobb lettem erre a meccsre. Ezt meg is tudtam mutatni. De amikor alul voltam – és hidd el, a legjobb srácokkal edzek… Ez olyan furcsa. Merab annyira zömök és erős volt. Nem tudtam csinálni semmit. Egyszerűen semmit. Ő a legnagyobb – a valaha volt legjobb harmatsúlyú harcos.”
O’Malley ugyan csalódott, de szerencsére nincs szükség műtétre, komolyabb sérülés sem történt. A visszatérésről egyelőre hallani sem akar – saját bevallása szerint legkorábban 2025 végén vagy 2026 elején térne vissza a ketrecbe.
„Jó érzés, hogy most nem kell következő meccsen gondolkodni. Csak pihenni akarok pár hétig. Még ha a UFC már tudná is, mit tervez velem, én nem akarom tudni. Csak hagyjatok békén öt hétre.”
És végül – annak ellenére, hogy kétszer kikapott tőle – O’Malley továbbra is hisz benne, hogy le tudja győzni Dvalishvilit. Még ha ez őrültségnek is hangzik.
„Furcsa idegességet éreztem, amit nem szoktam. Azt hiszem, ez amiatt volt, ahogy az első meccs lezajlott – tudtam, milyen a kondija, és ha földre kerül a meccs, bajban lehetek. Dolgoztunk a föld elleni védekezésen, tudtam, hogy fel tudok állni… De hát tudtam azt is, hogy megismétlődhet az egész. A backstage-ben idegesebb voltam, mint valaha. Sebezhetőnek érzed magad. Ott állsz a ketrecben: ‘Ha ez a kis f*sz elkap, lehet, hogy nem tudok kiszabadulni.’ De odabent csak egy dolog volt a fejemben: ki fogom ütni ezt a f*szkalapot. Még most is tudom, hogy le tudom győzni Merabot. Lehet, hogy őrültségnek hangzik. De ez az önbizalom hozott el engem idáig. És nem veszítem el.”
