Dustin Poirier reagált a UFC 302 vereségre, elgondolkodik a jövőn

Dustin Poirier nem tudja, mi lesz a következő lépés. A UFC 302-re készülve Poirier úgy vélte, hogy bármi is történt a szombati címmeccsen, az „vég”.

De most, hogy kiderült, hogy a győzelem nem volt benne a pakliban, Poirier küzd azzal, hogy megfejtse, mit jelent mindez a jövőjére nézve.

Ahogy a színpadon ült a piros „WAR” sapkában és virágos pólóban az Islam Makhachev elleni submission vereség után, Poirier hangosan próbálta megfejteni a dolgokat, bár tudta, hogy a döntés nem fog azonnal megszületni.

„Azért küzdöttem, hogy világbajnok legyek. Mi másért harcolok még? Csak az izgalomért, mert függője vagyok, nem kétséges… a pénzért? Jól vagyok. Én és a családom jól vagyunk. Nincs szükségem a pénzre. A pénz nagyszerű, de az egészségem az első. Miért küzdök? Hogy újra bajnok legyek? Megkapom-e valaha is ezt a lehetőséget, még akkor is, ha jó szériába kerülök? Nem tudom. De ez egy olyan nehéz hegy, amit már annyiszor megmásztam.”

A 35 éves Poirier egy örökös kihívó, és elit képességeket mutatott a Prudential Centerben megrendezett főmérkőzésén Makhachev ellen. A küzdelem volt a harmadik sikertelen címmérkőzése.

„35 éves vagyok, és látom és hallom az embereket, hogy azt mondják: ‘Ez nem öreg. De nekem már 50 meccsem van. 17 éves korom óta küzdök. Az első ketrecharcom 18 évesen volt. Van 10 olyan meccsem, ami nincs a nyilvántartásomban. Mindent meg kell emésztenem, beszélnem kell a családommal, az edzőimmel, és meglátjuk. Nem kell sietni, de lehet, hogy ez lesz az utolsó meccsem. Nem tudom. Csak haza kell mennem, és meg kell fejtenem, hogy miért küzdök.”

Ha Poirier nyert volna és megszerezte volna az övet, szerinte könnyebb lett volna a döntés.

„Ha megnyertem volna az övet, elégedett lennék mindennel, amit ebben a sportban elértem. Csak éppen nem értem el a végső célt. Azért kezdtem el harcolni, hogy bajnok legyek. Nem sikerült. Nem is tudom… Semmi sem tölti ki azt az űrt, amit a versenyzésben oly sokáig csináltam – a tisztaságát, az 1 az 1 elleni küzdelmet, a felkészülést. De a bunyó annyira önző sport. Elvettem az időt a szeretteimtől azzal, hogy ennyire magamra koncentráltam, és megpróbáltam elsajátítani ezt a mesterséget. Nem is tudom. Egyszerűen csak sok mindent kell mérlegelni.”