„Ha a legjobb akarsz lenni, akkor a legjobbakkal kell edzened”

Borics Ádámot itthonléte alatt megkerestük és sikerült is beszélnünk az “A Kölyök” becenévre hallgató ketrecharcossal.

Természetesen az elején mesélt a kezdetekről, nehézségekről.

„Mindig is ezzel szerettem volna foglalkozni, nem volt egyszerű elérni a célom, hiszen egy kisebb településen Sirokon nőttem fel. A középiskolában a Thai Box szerelem volt első látásra számomra. Rögös volt ez az út is, hiszen általában az edzéseimnek kilenckor lett vége, és apámnak utána kellett értem jönnie. Sok lemondással járt, hogy idáig eljutottam. „

Arra a kérdésre, hogy volt, vagy van-e példaképe a küzdősport világában, csak annyit mondott, hogy igazából nincs.

„Mindig is az volt az álmom, hogy egyszer Amerikában a legjobbakkal edzhessek egy teremben, mert csak úgy lehetsz te magad is a legjobb, ha a profik között fejlődsz.”

„2017-ben Prágában lett volna egy meccsem. Ekkor Sörös István felkínált számomra egy lehetőséget, hogy utazzak el vele Amerikába edzeni. Elutaztam, majd három hét múlva kaptam az üzenetet, hogy mégsem lesz mérkőzésem. Teljesen összeroppantam. Ott álltam Amerikában szerződés nélkül. Majd kaptam egy lehetőséget a Bellator MMA-tól. Mindössze egy meccses szerződés, amit itthon kellett lejátszanom. Nyertem. Ezt követően kaptam még négy mérkőzésre szerződést.”

„Ezek után úgy éreztem, mintha egy tündérmesében lennék. Felkaroltak, segítettek és a legfontosabb, hogy hittek is bennem. Kiköltöztem, majd megkaptam a vízumomat is, a szerződésem miatt ez féléves procedúra volt.”

Majd a tündérmeséből nagyon gyorsan pánik alakult ki, hiszen épp amikor tényleg a lehetőség kapujába került Ádám, jött egy kéztörés, ami után egyéves kihagyás várt rá. Szerencsére ez nem tántorította el semmitől, és még erősebben tért vissza.

„Az elmúlt két és fél évem alatt annyit fejlődtem, mint eddig az egész pályafutásom alatt, mentalitásban és edzésmunkában is egyaránt. Tudtam, hogy ez kell ahhoz, hogy belépjek a nagyligába. Az egész életemet erre raktam fel.”

Január 25-én, a kaliforniai Inglewoodban rendezték meg a második legnagyobb ketrecharcos szervezet, a Bellator következő gáláját, ahol a pehelysúlyú Borics Ádám Darrion Caldwell ellen negyeddöntőzött a súlycsoport minitornáján, amin vereséget szenvedett.

„Aki nem bunyós, az nem érzi át, mi zajlott bennem. Sokan írták, hogy nem dőlt össze a világ, pedig de. Annyi munkám volt benne, és nem csak a tíz év pályafutásom. Beszéltem sok csapattársammal, exvilágbajnokokkal, akik jó tanácsokkal láttak el. Nagyon sokat segítettek az edzőim is.”

Igazából nem csak maga a vereség volt fájó számára, hanem az is, hogy már elszokott ettől az érzéstől.

„Utoljára talán 2011-ben kaptam ki amatőrként. Így nem volt egyszerű feldolgoznom a vereséget. Kilenc éven keresztül nem veszítettem. Elvonultam mindenkitől. De rengeteg szeretetet kapok a szurkolóktól, és alig várom, hogy újra ketrecbe lépjek, hiszen bizonyítani akarok.”

Kihagyhatatlan volt, hogy megkérdezzük, szerinte mi volt a vereségének az oka.

„Sok tényező volt, ami befolyásolta a végkimenetelt. Talán az hiányzott, hogy a bemelegítések során általában megváltozom, egyszerűen előjön belőlem a gyilkos. Nos, ez most nem volt meg bennem valamiért. Nem szeretnék kifogásokat keresni, egyszerűen nem pörögtem fel eléggé, de tanultam ebből is. Ez egy rossz nap volt.”

Borics Ádám itthonléte alatt döbbent rá leginkább arra, hogy mennyire szeretik őt, és figyelemmel követik a pályafutását.

„Érdekes számomra, hogy ennyien szeretnek. Itthon a Bellator jogokat még egyik tévéadó sem vette meg, mégis figyelemmel követik a pályafutásom. A minap elmentem Egerbe a keresztfiammal színházba, és odalépett hozzám egy idősebb hölgy, aki fényképet szerett volna velem készíteni. Majd mondtam neki, hogy tessék már idejönni a közös képre, hát az nem izgalmas hogy csak én vagyok rajta. Szerintem azért is szeretnek, mert még mindig ugyanaz a falusi srác vagyok, aki pár évvel ezelőtt voltam.”

Természetesen a szabadidejét leginkább a családjával szereti tölteni, de sajnos nincs elég ideje, hogy mindig velük lehessen. Folyamatosan alakulnak a szponzorai, és hiába illeszkedett be már a kinti csapatba, mindig is Magyarország lesz az otthona. A barátnője rengeteg erőt ad számára, hogy kint van vele. Ettől függetlenül sokszor honvágyuk van.

„Kint hétfőtől-szombatig minden nap edzek, vasárnap pedig regenerálódok. Az ottani életemben olyan vagyok, mint egy gép. Eszem, edzek és alszom.”

Elárulta azt is, hogy március 3-án lejár az itthon töltött jól megérdemelt szabadsága, és ezt követően visszautazik. A célja, hogy legkésőbb májusban vagy júniusban már újra ketrecbe léphessen.

„Jelenleg 3 meccsem van még a Bellatorban, és az az álmom hogy én legyek a legjobb 66 kilós bajnok a világon. Ezt nem tudom, hogy hol fogom elérni, vagy a Bellatorban, vagy a UFC-ben. Sokan kérdezték már, hogy mikor megyek a UFC-be. Természetesen szeretnék abban a sorozatban bunyózni majd egyszer, de majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő. Egyelőre jól érzem magam.”